Elhunyt tájfutók

Gyalog László
(1949. VIII. 10.-2026. V. 29.)

Gyalog László

Gyalog László (Tódor) 1949. 08. 10-én született Budapesten. Geológusként dolgozott a Magyar Állami Földtani Intézetben 1972-től a 2015-ös nyugdíjba vonulásáig.
A tájfutást 1966-ban, 60 éve kezdte a Vörös Meteorban. Ifiként 1967-ben egyéniben 6. váltóban 2. volt. 1974-ig volt a Vörös Meteor, majd a VM Egyetértés versenyzője (közben 1972.ben és 1974- ben válogatott kerettag). Akkor a klub megszűnt, így átkerült a Postás SE-be. 1976-ban OÉB-n sikerült győznie, nappal pedig 6. lett. 1978-ban igazolt a GSSE-be, azóta nem váltott klubot (Gépipari Spartacus, Gép- és Vegyipari Spartacus, Flexo-Spartacus, Tabáni Spartacus). A Szpariban csapat-váltó dobogós helyezésekben volt része.
1980-ban szerzett középfokú edzői képesítést, többször működött hosszabb-rövidebb ideig edzőként a Szpariban. 1982-84-ben, majd 1991-től szakosztályvezetőként is tevékenykedett. 1991 végén segítette a tájfutó szakosztály önálló egyesületté válását, 1995-ig a Flexo-Spartacus ügyvezető elnöke volt.
2007 és 2020 között volt a Tabáni Spartacus tájfutó szakosztályának vezetője, amely vezetése alatt vált az ország legeredményesebb klubjává. Ugyan a szakosztály folyamatosan - 160-170 fős tagságig - nőtt, de ő valamennyi taggal személyes kapcsolatot tartott.
Lényegesnek tartotta, hogy mindenki találja meg a helyét a sportágban, nem csak a legjobbak (akiknek minél több lehetőséget meg akart adni és meg is adott), hanem a hobbisták is, akik csak szeretnek futni, versenyeken indulni. A szakosztályt is ebben a szellemben vezette. Nemcsak a tájfutó tehetségeket ismerte fel, hanem azt is, ha valaki önkéntesként és segítőként tud sokat tenni a tájfutásért. Ezeket a tagokat sikeresen vonta be folyamatosan kisebb-nagyobb feladatokba és a klub irányításába, ezzel megteremtve a szakosztály jövőjét.
Egész családja szoros kapcsolatban van a tájfutással: felesége vele együtt irányította a Szpari működését, mindhárom gyereke volt országos bajnok (Gyalog Zoli emellett edzőként is rengeteget tett a Szpariért), illetve unokái közül is igen sokan tájfutók a mai napig.
Vezetése alatt a Tabáni Spartacus tájfutó szakosztályának pénzügyi háttere végig stabil volt. Pályázásokkal, egyéb források felkutatásával megteremtette a hatalmassá duzzadt szakosztály működésének anyagi feltételeit. Sok iskolával tartott kapcsolatot, ahol népszerűsítő versenyeket rendezett. Lelkiismeretes, mindenre kiterjedő, fáradtságot nem ismerő munkavégzését nagy szerencsénkre a tájfutásba fektette.
1991-től kezdve hosszú évekig volt rendezője, elnöke a Tavaszi és Őszi Spartacus Kupáknak, valamint a 2012. évi Diákolimpiának és a 2013. évi PCSB-nek is ő volt a versenyelnöke.
Az MTFSZ elnökségének 2009–11 között volt tagja. 2011-től a Versenybizottság tagjaként „rendbe rakta” a versenybírók nyilvántartását, amelynek karbantartását sokáig ő végezte (ő maga a 70-es évek óta volt versenybíró). 2011-ben az MTFSz Ripszám Henrik emlékérmet adományozott neki több évtizedes sportvezetői, edzői, népszerűsítő és versenyrendezői munkásságáért. Ugyanebben az évben a Tabáni Spartacusért emlékérem díjazottja is ő volt.

A Szpari vezetését 2020-ban, a szakosztály megszűnésével egy időben, adta át. Ezután is nagy figyelemmel és érdeklődéssel követte a Szpari életét, eredményeit, alakulását. 2020 után is szinte minden szparis rendezésű verseny szervezésében részt vett, legutoljára a 2026-os Tömegrajtos Csapat és Szenior Ultra Hosszútávú Bajnokságon. Minden Szpari Évzáróra elkészítette az egyesület megelőző évéről szóló precíz statisztikákat, személyes értékelésével kiegészítve, melyek jól tükrözték és dokumentálták a klub eredményeinek alakulását. Tanácsaira és meglátásaira mindig számíthattunk a klub életével kapcsolatban.
Gyalog László (Tódor) 2026.05.29-én hunyt el.
Őszinteségére, humorára, egyedi stílusára, izgalmas utazásairól szóló történeteire rengetegen fogunk emlékezni a Szpariból életünk végéig. Munkája és emléke tovább él a Tabáni Spartacus SKE-ben, melynek alapjai az ő vezetése alatt lettek lefektetve, illetve a számtalan fiatalban (azóta felnőttben), akik növekedését és fejlődését személyesen követte figyelemmel.

Lengyel Ádám megemlékezése