Elhunyt Őrsi András 10-szeres országos bajnok, bányamérnök, szobrászművész, a hazai tájfutás történetének különös tehetségű nagysága. Bárhol megjelent kétméteres termetével, élénk csillogó szemeivel, hollófekete hajával, laza, vibráló egyénisége magára vonzotta a figyelmet. Nem küszködött a megszólalással, ömlött belőle a szó, az ötletek, tervek özöne. Kiváló testi adottságai, hihetetlen szívóssága és otthonról hozott magabiztossága a mezőny fölé emelte. Erős egyénisége, lendülete, sportsikerei többeket magával ragadott. Szókimondása, tekintélyt nem ismerő, célratörő, fésületlen, esetenként dorongoló stílusa miatt a Bunkó gúnynevet kapta. Sőt a kisszerűség bajnokai, akiket nyomasztott fizikai és szellemi fölénye Cigánynak titulálták. Bandit ez annyira sem érintette, mint a kutyaugatás a teliholdat.

Őrsi András 1943. szeptember 6-án Kassán, ősei földjén született. A család Egerben élt, de akkortájt mozgalom indult, hogy a magyar anyák szüljenek a bécsi döntéssel visszatért városban. A Felvidék keleti központja, a gyönyörű és nevezetes Kassa a Magyar Királyság történetében Buda után második városunk volt. Nagy Lajos 1369-es adományozása révén lett az első európai város, amely saját címert kapott.
Születése után Bandi Egerben a Tárkányi Béla utcai házban folytatta életét, ahová a család máig kötődik. Szülei gimnáziumi nyelvtanárok voltak, 3-5 nyelven beszéltek, Ági húga nyolcon tud, Tibor öccse egyetemi nyelvtanár, norvégül is beszél. Öt testvére közül Bandi a legidősebb. Édesapjuk, dr. Őrsi András vette fel az Őrsi nevet, tiszaörsi származása alapján.

Bandi korán megismerte és megszerette a természetet. Sokat kirándult, leginkább a barlangok érdekelték. Magával ragadták Jakucs László barlangászatot népszerűsítő írásai, aki az ’50-es években a Bükkben kutatott, feltárta a Létrás-tetői-víznyelőt. Bandi gimnazista társaival nyomába szegődött, az Eger környéki barlangokat kutatták. Ezek az élmények terelhették később a földtan jobb megismerése, a bányamérnöki hivatás felé.
1959-ben kezdett versenyezni az Egri Spartacusban, ahol akkor ifi csapat még nem volt. A fiatalok felnőtt versenyeken vettek részt. Együtt haladó csapattagként lesték el a tájékozódás fogásait az idősebbektől.
A következő évben Bandi már a részlegvezető. Erről dr. Nagy Árpád így számolt be: Elsős voltam a Dobó gimnáziumban, Őrsi egy évvel felettem járt. Megjelent az osztályunkban, jött egyből nekem: — Te, paraszt, hallom jól futsz! — mivel a megyei diákbajnokságon éppen második lettem 1500-on. — A hétvégén verseny lesz! Legyél reggel 6-kor a vasútállomáson! — Ez volt a stílusa. Az országos csapatbajnokságra mentünk, Piliscsévre, 4 x 2 fős csapattal. Én voltam a mitfárere. A bajnokságon 6. lett az Egri Spartacus. Olyan nevek voltak még a csapatban, mint Séra Laci, Czenthe Huba, Erdész Ede, Hársy István, Sziklai Levente. Ettől kezdve vagyok én is tájékozódási versenyző!

1962-ben a Schönviszky Gyuri, alias Rezes átcsábítja Bandit a Bp. Spartacusba. Erre az évre tűzték ki az első Európa bajnokság megrendezését Norvégiában. Ennek szellemében kezdik meg a hazai versenyrendszer skandináv mintára történő átszervezését. Előtérbe kerül az önálló, egyéni tájékozódás, nagyobb szerepet kap a futás. A sportág megindult a tájékozódási futó sport kialakulásának irányába. A Bp. Spartacus is élen járt ezen az úton, ekkor kezdődött a klub Aranykorának nevezhető sikersorozat, aminek Bandi is részese, egyik motorja lett. Ekkor még 19 év a felnőtt korcsoport határa, a még ifi egri srác már a 4 x 1 fős felnőtt csapatban bontogatja oroszlán körmeit. Első komoly sikere, hogy augusztusban megnyeri a maratoninak is beillő, fizikailag igen kemény Honvéd kupát, a Mátra bércei között, ahol a nők mezőnyében a 17 éves Monszpart Sarolta győzelme a szenzáció.

Várgesztesen, az őszi országos bajnokság 3-4., éjjel-nappali fordulóján különös bravúrral mutatkozott be. Az október végén betörő sarkvidéki hidegben törölték az ifik éjszakai versenyét, mivel hatalmas ágak szakadtak le a rájuk fagyott jégtől. Az ítéletidőben csak a felnőtt mezőnyt rajtoltatták el. Bandi három órán belüli szenzációs idővel egy szinten teljesített az éllovas Rezessel és 20 perccel verte le a bajnokaspiráns Skerletzet. Nappal folytatni akarta eszméletlen száguldását, csak éppen klott gatyában futott ki a centis jégdarába és elfagyott. Nemcsak a bokája, hanem kicsit feljebb is. Még nem ismertük a szuszpenzort. Bandi így is boldog volt, mivel átvehette első országos csapatbajnoki aranyérmét.
1970-ig, sorozatban összesen 9 országos csapatbajnoki győzelem részese volt a Spartacussal, amely során, egyéniben 1964-ben ezüst, ’65-ben arany, ’68-ban bronz érmet nyert. Az ötödik helyezésnél sohasem került távolabb a dobogótól.

Az 1965-ös OECsB volt az utolsó, egyénivel összevont csapatbajnokság, amelyet a turistaság emlőin nevelkedő versenybírók „korszerű” szellemben kívántak megrendezni. A versenyek térképeit átrajzolták, a pontokat befotózták és igyekeztek útvonalválasztós átmeneteket kitűzni. A legnagyobb kihívást jelentő 3-4., éjjel-nappali fordulót Kácsfürdőn rendezték. Az éjszakai verseny kicsit könnyűre sikerült. A gyors vágtatás után az utolsó pont azonban befékezte a mezőnyt. Egyre többen gyűltek össze a pont feltételezett helyén. Megkezdődött a kotrás, üvöltözés, anyázás. Időnként azonban el-eltűnt néhány versenyző, mert valahol ott volt a pont a jellegtelen, 10 méteres szintvonalakkal ábrázolt domboldalban. A korabeli szabályzat szerint 50 m volt a bemérési hibahatár és nem volt pontmegnevezés I. osztályú versenyen. A pont lehetett akár egy fa az erdőben.
Hát az is volt, nem is túl messze egy erdősaroktól. A versenyt többen megóvták, főleg a Spartacus, pedig egyéniben az első és második helyen is sparis futó állt: Balogh Tamás és Őrsi András. Csakhogy a csapatgyőzelem így a Bp. Honvéd ölébe hullott. A versenybíróság az óvást kapásból elutasította, az eredményt kihirdette. Ettől elszabadult a pokol. Amit fegyelmi eltiltások és fellebbezések követtek. Bizottságok szálltak ki a helyszínre, 50 méteres acél mérőszalaggal szántották az erdőt míg kiszerkesztették, hogy a pont 51,5 méterre volt térképen jelölt helyétől. A forduló eredményét törölték. A Népsport csak decemberben közölhette te le a végleges eredményt: „Másfél méteren múlt a tájékozódási bajnokság” című hírben. Ezáltal lett Bandi hivatalosan is az 1965-ös év országos egyéni bajnoka. Az aranyérmet azóta sem kapta meg klubtársától, igaz sohasem kérte.

Már 1964-es eredményei alapján a válogatott keret tagja lett. Valami őserő hajtotta. Soha nem atletizált, de egyszer, talán a Tatai Edzőtáborban brahiból lefutott 800 métert, lazán, dorkóban. A stopper 2 percen belüli időt mutatott. Bandi szerint a futás lényege a légzéstechnika. Ő gyors tempó mellett is tudott beszélni, mert ritkábban vett levegőt. Persze mindig volt mondanivalója és kiváló vitálkapacitása is volt hozzá. Sikereit mégis inkább szívósságának, állóképességének köszönhette, amit génjeivel kapott. Anyai ágon volt unokatestvére Schirilla György, Vasas hosszútávfutó, aki évente átúszta a jeges Dunát és több országúti távfutása között, 1967-ben, egy hónap alatt elfutott Budapestről Moszkváig.
A gének ma is hatnak, unokahúga Őrsi Anna sokszoros bajnok teljesítménytúrázó. https://nlc.hu/szinkronban_cikkek/cikk/orsi-anna-teljesitmenytura-magyar-siker/

Ahogy máig többen titokban, úgy akkor Bandi is elhatározta, hogy világbajnokságot fog nyerni. Az első, 1966-os finnországi VB-ig még két év volt hátra. A Spartacus rivalizáló szellemét Bandi mellett a Schönviszky-fivérek, Balogh Tamás, Peiker György, Skerletz Iván szították. A sportsikereket a klubot fenntartó OKISz bőkezű támogatással ismerte el. Ez volt a szakosztály aranykora, csapatuk a fókuszba került, ami egyesekben elismerést, másokban a sárga irigységet váltotta ki. Egy kortárs kerettag 2003-ban így emlékezett vissza régi „hőstettére”. — A válogatott a Bükk-fennsíkon edzőtáborozott. Annyi pöfeteg volt a terepen, hogy ezekkel dobálóztunk. Amikor feltűntek a sparisok egy új, feliratos trikóban feszítve, őket vettük célba. Nekem sikerült Bunkót vállon eltalálnom. A már elöregedett példány szétlöttyedt és a barna lé mint a fos folyt szét a fehér trikón...”

1965-ben egyedül Őrsi vette fel a versenyt a svédekkel. A balatongyöröki Nemzetközi Balaton kupán csak Asberg volt jobb nála, Björn Ekblom a harmadik, aki nem azonos a vérdopping atyjával és Morélius lett a negyedik. Mindhárom svéd az első tízben volt a ’64-es svájci EB-n.
1966-ra előalapozásként heti hat edzést végzett, amiből kettő tornatermi, négy szabadbani futóedzés, ami egy hónap alatt 300 km-t tett ki, amihez még 6 nap térképhelyesbítés is járult. Januárban 450 km-re emelte a futás adagot, februárra meg 500 km-re, heti 11 edzést számítva. Ebből 7 futó, 3 termi, 1 uszodai és két térképes elméleti edzés. Továbbá klubjával a Spartacussal 8 napot töltött edzőtáborban, írta felkészüléséről a Turista újság Tájékozódási futás című rovatában.
Ebben az évben is jöttek a svédek. Bandi most már leverte őket a tázlári sivatagi Honvéd kupán. Az ilyen homokbuckás, bokrokkal, facsoportokkal megszórt, helyenként mélyen felszántott és fenyőcsemetékkel beültetett terep a hazai mezőny számára is teljesen ismeretlen volt. Tehetsége a még ismeretlen kihívások leküzdésében jelentkezett leginkább. Az ezt követő Koloska-völgyi Balaton kupa nagyszabású esemény lett. A bolgár válogatott teljes létszámmal érkezett, hogy itt döntsék el, ki utazzon a finn VB-re. A magyar csapat, amelynek minden tagja spartacusos volt, lenyomta a svédeket. Halványan felfénylett egy jó VB eredmény reménye.
A titokban remélt siker sajnos elmaradt. A skandináv mocsaras sziklaterep annyira más, mint a hazai, hogy az itthoni rutin nagyon kevés volt hozzá. Az IOF még nem egységesítette a térképi ábrázolást. A 10 méteres szintvonalrajzon csak a finnek által alkalmazott finom szálkázással érzékeltették a „vásott” sziklafelületeket, a kalliókat, aminek értelmezése ismeretlen volt számunkra, akárcsak a vizenyős területek jelölése, amelyhez a vízkedvelő növényzet felismerése adhatott volna segítséget. Őrsi érte el a legjobb magyar eredményt, de az csak a középmezőnyben megbújó 34. helyet jelentette számára.

Az 1966-os év Bandi életében mégis nagyszerű, boldogító fordulatot hozott. Ekkor fejezte be tanulmányait a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Bányamérnöki Karán. Az oklevél átvétele után két nappal esküdött örök hűséget élete szerelmének Marosi Máriának, akit egy évvel korábban ismert meg, Oroszlányban végzett termelési gyakorlata során. Első munkahelye a Fejér Megyei Bauxitbányák Kincsesbányai Üzeme lett. Földalatti munkát is vállalt, csak annyit követelt a bányászoktól, amennyit maga is teljesíteni tudott. Ezekben az években született két fia; András és Attila.
1968-ban nagyot ugrott a Hungária kupa, a Balaton környékéről a csehszlovák határ menti Kéked-fürdőre. Ide is eljöttek a svédek. A magyar válogatottat Telkibányán szállásolták el. Itt tudtuk meg, hogy a szovjet csapatok lerohanták Csehszlovákiát. A megdöbbentő hírt még a rendszer hívei is értetlenül fogadták. Indulatos kérdések röpködtek a levegőben. Ekkor tört ki Bandiból családjának sok elfojtott keserűsége. „Ezek, — kiáltotta, amiről a családban is csak lehúzott redőny mögött lehetett beszélni. — Ezek csak erre képesek! ’56-ban is elsőnek Károly nagybátyámat jöttek letartóztatni, mintha ő csinálta volna a forradalmat!  Az öreg még hadnagyként ment ki Don-kanyarba, ahogy hullottak az elöljárók, lett alezredesként a parancsnok. Küldött egy-két gyújtó löveget a szovjetekre, hogy fedezze a visszavonulást. Embereit haza tudta hozni. Aztán itthonról küldték vissza büntető táborba, olyan helyre, ahol a szadista őrök közül egyet a rabok lefejeztek. Csak ’56-ban számolták fel a tábort. Fél év alatt ért haza gyalog. Aztán ott volt másik Nagybátyám, aki váci püspökként házi őrizetben hunyt el.” Bandi Dr. Pétery Józsefre gondolhatott, aki az Aquinoi Szent Tamás Társaság elnöke volt, az előző évben hagyta itt földi porhüvelyét.

Ebben az évben a mázaszászvári OB-n elért 3. helyével vívta ki a svédországi VB-n való részvétel jogát. A kétnapos verseny második fordulója soha nem látott viadalt hozott, amikor az összes VB aspiráns együtt gomolygott a pályán, próbált megszökni a bolytól, vagy újra visszazárkózni az elmúlt év négyszeres országos bajnoka mögé. A csata csak a gyűjtőpontnál dőlt el, Rezes 50 évre titkosított húzásával. Az egyik kárvallott, a 18 éves Hegedűs András foglalta írásba a gigászi küzdelmet, cikke a BEAC emlékkönyv 185. oldalán olvasható. Eredetileg 1998-ban, az esemény 30 éves jubileumán, a Tájoló 9. számában jelent meg: http://lazarus.elte.hu/tajfutas/magyar/tajolo/98-9/30ev.htm.
A VB után a válogatottból már kimaradt, de a Spartacusban továbbra is nagy szükség volt rá.

 „Nem akarod megpróbálni az agyagot?” — kérdezte 1969 júniusában a mérnökség keramikusból lett rajzolója. —„Hozd vissza holnapra, kiégetem!” — ígérte. Akarta, kiégette és többet formált ez a két nap rajta, mint a közoktatás 12 évi gyötrése — írta Bandi aranydiplomás életrajzában. — Harmadnapra kiderült, hogy lélekben már szobrász, az volt a kérdés, hogy lesz-e a gyakorlatban is?

Az őszi, kétnapos OCsB-t Rédén, egy észak-bakonyinak nevezett együgyű terepen rendezték meg. A helyi iskolában volt az öltöző, ahol Bandi két csomagot vett elő szerelései közül és a tőle már megismert hangerővel mutatott fel egy gipszből kiöntött élethű öklöt. „Ez a Spartacus ököl! Ez sújt le rátok!” — kiáltotta a mezőny fölé tornyosulva. Utána emelte fel a másik alkotást: „Ez a Spartacus láb! Ez rúg seggbe titeket” A mezőny így értesült Őrsi sporttárs életének új szakaszáról. A folytatás sokkoló volt, különösen a sokszoros bajnok Spartacus részére. A gyors pályán a BEAC diadalmaskodott, a már felnőtt korú Hegedüs András Düdüvel az élen! Második a Bp MÁV Igazgatóság lett, Harmadik az OSC tehetséges gárdája. Az ököl és a láb megállt a levegőben és a Spartacus szem fennakadt, mégpedig a negyedik helyezést mutató eredménylistán. A történetnek ezzel még nem lett vége. A második nap az idegek csatájává vált, amit sokan nem bírtak, elszálltak. A Spartacus felállt a földről és a sírból hozta vissza a győzelmet!
Bandi 1970-ben indult utoljára tájékozódási bajnokságon. A sügyipusztai OCsB-ről is aranyéremmel tért haza, ez volt tizedik országos tájékozódási-futó bajnoksága.

A család ekkortájt költözött be Székesfehérvárra. Őrsi mérnök üzemvezető lett, a Termelési, majd a Fejlesztési osztályon végzett magas szintű szakmai munkát. Vállalati főtechnológusként dolgozott, letette a francia nyelvvizsgát, terveket szerkesztett és véleményezett.
Mindeközben autodidakta szobrászként, Borsos Miklós tanácsai alapján képezte magát. A panellakás egyik szobájából műterem lett, ő kiállítás látogató és kiállító.

1977 augusztusától lett a Központi Bányászati Múzeum tudományos főmunkatársa. Itt továbbra is szakmai munkát végzett, ami újságszerkesztést, kiállítás-rendezést,
filmforgatókönyv- és évkönyvírást, múzeumi fejlesztést és rendezvényszervezést jelentett. Azért költöztek Sopronba, hogy szobrászként folytassa életét. Első jelentős kültéri alkotása a 200 éves brennbergi szénbányászatnak állít emléket. Kapolyi László ipari miniszter, az Eocén-program atyja avatta fel 1978-ban. Ezt a művét továbbiak követték, tucatnyi köztéri szobra javarészt fából készült, néhányat mészkőből faragott. A Múzeum új állandó kiállításának megnyitása, bányászemlékművek készítése, szoborkiállítása Martos Ferenc támogatásával és megnyitójával kövezte ki az utat szobrász-vállalkozásához, aki egyetemi tanár, az MTA rendes tagja, a Bányászati Kutatóintézet nagy tekintélyű igazgatója volt.
1982-ben kezdett vállalkozásába bányász logikáját és jelentős könyvtárát vitte. A következő évtől van állandó kiállítása Sopron Belvárosában, az 1700 éves alapokon nyugvó, várfalakkal övezett, „Új” utcában. Az épület utcafrontja mindössze 5 méter széles. Az ajtón belépve néhány lépcsőn lehet lejutni a Galériába. Ez a tér valamikor a kert része lehetett, ahol a kút volt. Ez most a lépcső alatt található a szobában, fenekén víz csillog. A galériában kiállított művek megvásárolhatók; szőttesek, fából, mészkőből faragott szobrok, terrakották. Bandi gyűjtötte a szép fákat. Kedvence a tiszafa és a szilvafa volt, a szantálfa illata elbódította. Többnyire fertőrákosi mészkőből faragott, de voltak márvány művei is. A kerámiákat saját kemencében égette ki. Felesége házi szőtteseket alkotott, amelyeket iskolás fia, Atilla szőtt meg a szövőszéken. Egy öreg pap hozott be egy régi Mária szobrot. Ez ihlette, hogy mintázzon terrakotta Szűz Anya szobrokat.

Vállalkozása beindulásáról Bandi így mesélt. — Jött az osztrák paraszt és elmondta, hogy gyerekkorában milyen fa csillár lógott a szobában; négy ágú, figurák voltak rajta, stb. Ez alapján kifaragtam, kifestettem. Amikor jött érte, rácsodálkozott, mert pont olyan lett, mint amire emlékezett. Fizetett és hamarosan jöttek a többiek. — Hívták fakivágáshoz is. — Egy elöregedett jegenyesort kellett kivágni. Egyik oldalon épületek, másik oldalon kerítés, nagyfeszültségű felsővezeték. Senki sem vállalta. Belevágtunk, szeleteltünk, minden létező trükköt be kellett vetni. A fákat egymásnak döntöttük, az utolsó volt a legnehezebb, de megcsináltuk. — Egyébként csak akkor vágott ki fát, ha a fa anyagára volt szüksége.
Voltak komolyabb munkái. — Kópházán egy paraszt kivágott egy 3 méter átmérőjű platánt. Az évekig ott feküdt, nem tudtak mit kezdeni vele. Aztán jött egy pénzes szűcs, hogy legyen ebből csigalépcső épülő házában. A 6 méter magas törzset daruval beemelték a ház előterébe, amit aztán a tetőig nyúló üvegezés vett körül. A törzsbe motoros fűrésszel vágtam bele a lépcsőfokokat. Kissé megdöntve, hogy a kisnagysága egy tálca kristálypohárral úgy tudjon felmenni, hogy egy csepp se löttyenjen ki. Korlát nem volt. Más lépcső nem is kellett a házba.
Azóta már számos belsőépítészeti alkotása van Sopronban, Ausztriában és Egerben.

1994-től a Fertőrákosi-kőfejtőben önálló szoborpark kialakításába kezdett. Ideális helyen, a nyaranta benépesülő Szikla Színház közelében. A kőanyagot műhelye mellett működő bányából kapta. Hatalmas műalkotását, a Kitelepítettek emlékművét a fertőrákosi Püspökvár falánál állították fel. Édesanyjának mély hite ihlette szakrális műveit, a fertőrákosi Madonna, a soproni kórházkápolna Feltámadt Krisztus szobrának és családi síremlékek alkotását.
A 2001-ben létesült emléksarok a Dobogókői turistaházban a korán eltávozott főtitkár és sokszoros bajnok Skerletz Iván tiszteletére. Bandi egy faragványt készített barátja emlékére, aki egyébként szintén bányamérnöknek tanult Miskolcon. A műalkotás fából készült, leginkább egy összetett löszbaba konkréciót sejtet. — Amikor kézbe veszem az anyagot, még nem tudhatom mi lesz belőle. Ahogy elkezdem faragni, akkor kezd kialakulni valami. Addig kell folytatni, míg nem érzem, hogy kész!

Szerteágazó érdeklődése nem lankadt. A genetika is felkeltette érdeklődését. Színöröklést kutató tenyésztésbe is beszállt. Konzulensként állatorvos hallgatók diplomamunkáját inspirálta. A végén már a százat is meghaladta városon kívüli telepének eblétszáma. A kisszerűség ekkor is támadásba lendült, perbe fogták. Erről így beszélt. — Ahhoz, hogy meg tudd értetni magadat, ki kell tudni fejezni gondolataidat. Ezért olvasok tudatosan szépirodalmat, hogy ezt tanuljam. Ahhoz, hogy megvédd magadat, ismerni kell a jogszabályokat, most ezt csinálom. Tudom, hogy nincs igazuk ebben, a polgármester is mellettem áll.

Két fia a soproni egyetemen lett faipari mérnök, mindketten munkáiból diplomáztak.
Öt unokája nem követi se bányászatba, se szobrászatba. Születendő dédunokáiból bányászt akkor remélhet írta, ha nemcsak számukra fogalmazza meg a szakma szépségét és megkerülhetetlenségét, de a politikai és gazdasági döntéshozóknak is. Izgalmas munka, amihez tízezres házi-könyvtárat válogatott össze.

Életének utolsó éveiben a magyar bányászat rendszerváltás utáni leépítésének folyamatát kutatta, ebben egykori évfolyamtársai voltak jelentős részben döntési helyzetben. A témában tervezett könyve már befejezetlen marad.
Ez év júniusában gyémánt diplomáját Miskolcon még átvehette. Tamás öccse temetésére augusztus 5-én már nem tudott elutazni Egerbe. Kórházban volt, két nappal később augusztus 7-én, Sopronban elhunyt.
Búcsúztatása augusztus 24-én 14 órakor kezdődik Egerben a Hatvani temetőben, a római katolikus egyház szertartása szerint.

A Mindenható Isten fogadja megtért hívét választottjai közé!

Az életút története Bandi saját életrajzai, fia Attila részletes kiegészítéseivel és tájfutó barátok emlékei alapján készült.

---